Zanpaktou Szerelem
A karddémonos Filler adta az ötletett. Már sokkal jobb a történet vezetés,és a szókincs.
Zanpaktou szerelem
By Sirius
Senirei nyüzsgő utcáin sétáltam gazdámmal, s az árusok portékáit figyeltem.
Időként elkalandoztak gondolataim,egy férfin, akit csak hírből ismertem,s az arcát sosem láttam.
Valahogy nem akart megszabadulni attól a maszktól, amit folyton az arcán viselt.
Pedig olyan sokszor kértem már legalább egyszer mutassa meg az arcát, de sosem tudtam rávenni arra, hogy megtegye. Még is mikor mondhattam neki az előző szavakat hogyha csak hírből ismerem?
Mielőtt elindultam volna mesteremmel, odamentem hozzá és megkérdeztem tőle, nem e venné le a maszkját a kedvemért.
Nem szólt semmi csak némán meg csóválta a fejét és bement gazdám bátyához.
Végül hazafelé vettük, az utunkat, de nekem nem volt kedvem haza menni.
Hiába mondtam a mesteremnek,- Maradnék még.
Végül csak sikerült tőle eltávolodnom annyira, hogy beleveszek Senirei színes forgatagába.
Nap hamar elérte a horizontot, s lábam hazafelé vitt.
Ösztönszerűen éreztem a mester lélek energiáját.
Mikor befordultam a birtokra, s végig sétáltam az apró köves úton, megláttam Senbonzakurát, egy padon pihent.
Padhoz sétáltam, s leültem mellé.
Azon gondolkodtam vajon kezdeményezne, ha jeleket szórnék felé?
Végül elvetetem magamba ezt a gondolatot, s csak ültem mellette szótlanul.
Észrevettem, hogy köztünk lévő távolság egyre kisebb lett, mire összeértek a combjaink.
Felnéztem rá, s belevörösödtem a gondolatba, hogy tán még is érez irántam valamit.
Keze kezemhez közeledett, s lazán átkulcsolta.
Már csak egy csók hiányzik, de nem gondoltam, még a maszkot is képes lesz levenni azért, hogy az ajkunk összeérjen.
Mikor levette, megláthattam arcát, amit folyton a maszk mögé rejt.
Meg akartam simogatni, de nem volt rá lehetőségem.
Egy rántás és már is a karjába voltam, s ajka ajkamhoz érve, teljesen elkábítót a varázsa.
Ajkunk eltávolodót, s közbe ránk is esteledet.
Az első csillagok az égen pislákoltak felénk, mint apró reménysugarak.
***
Leültem bátyám dolgozó szobájának ajtaja elé.
Nii-sama.
Bejöhetek?
Igen Rukia.
Rukia kinyitotta a tolóajtót, és bementem rajta.
Nii-sama nem aggódsz zanpaktoudért?
Nem Rukia.
Rossz érzésem van Soda No Shirayukival kapcsolatba.
Mikor kint voltunk a városba eltűnt mellőlem.
Nem lesz baja.
Ha nem bánnod bátyám elmennék megkeresni a zanpaktoumat.
Byakuya fel ált az asztal mellől, s az ablakhoz sétált.
Kinézet rajta.
Kisé elkomorodót az arca volt mikor megláttam a két zanpaktout kéz a kézbe sétálni.
Most már nem kell érte aggódnod, épp most tér vissza Senbonzakurával.
Felragyogtak a szemeim, és az ablakhoz sietem.
Ahogy kinéztem rajta egyből megkövültem.
***
Csendbe hazafelé sétáltunk, s megálltunk Senbonzakura mesterének otthona előtt.
Rám nézet, és meg simogatta az arcom,s a fülemhez hajolt.
Kérlek, ne mond el senkinek azt, hogy láttad az arcom.
Eleresztette a kezemet, s elindult befelé.
Még mielőtt bement volna mesterem nyitotta ki az ajtót és némi haraggal rám nézet, aztán visszament tekintetem Senbonzakurára.
Már előre ismerem mesterem reagálását, biztos vagyok benne kiszúrt minket az ablakból,bár az illető inkább Senbonzakura mesterére hasonlított,a reatsu alapján.
Nem számított semmit, mit is szól bár melyikük is a szerelmes romantikázásunkhoz.
Mióta megláttam csak Senbonzakura járt a fejembe, annak ellenére jég alapú kard vagyok,s legalább olyan titokzatos,bár nem annyira, mint a kedvesem, akire folyton az eszembe jár,még most is pedig itt van mellettem,s már előre elborzadok ,mit is fogok kapni a mesteremtől ezért. Szegény Senbonzakurát nem is említem, a mestere még az enyémnél is rosszabb.
Tetézem a feszültséget, az ajkához hajoltam,s adtam neki egy búcsúcsókot .
Még is hogy képzeli?!
Leáll flörtölni vele?!
Nézd nii sama hát nem felháborító?
Nekem sincs ínyemre Rukia,de őket nem kötik szabályok, ha együtt akarnak, lenni hát legyenek.
Rukia szeme elkerekedet.
Nem gondoltam bátyám ezt fogja mondani, még hogy nem kötik szabályok.
Nii sama Senbonzakura a lelked egy darabja, nem mondhatod, megelégszel ennyivel?
Pedig nem érdekel Rukia kivel flörtöl vagy érzi jól magát, míg úralom.
Bátyám visszasétált az íróasztalához és ismét egyé vált a munkájával.
Gazdám haragosan lejött a teraszról, és mellém sétált.
Rám nézet, és elindult a 13. osztag szállása felé.
De miért oda mikor Senbonzakuránál is alhatnánk?
Mester miért megyünk az osztag szállására?
Még be kell fejeznem a papírmunkát kedves zanpaktoum, ugyan is egész délután téged kerestelek és így az időt elvesztegetem.
Nekem miért kell veled tartanom?
Ha nem akarsz, akkor menj csak flörtölni nii-sama zanpaktoujaval!
Maga mögött hagyott a mesterem.
Tétlenül ténferegtem a kertbe,s nem találtam a helyem.
Bántott, amiért megbántottam mesterem, de ugyan akkor vágytam Senbonzakura karjaira, és azokra az ajkakra, amiket a maszkja rejtet.
Most mitévő legyek?
Zanpaktou létembe először nem tudom, mit tegyek, és miképp döntsek, hogy az mindenkinek jó legyen?
Akár hogy gondolkoztam nem jutottam magamba dűlőre, és végül döntöttem.
Ebbe a pillanatba egy lágy, de még is erős kar fonta körbe derekam és magához húzott.
Maszkja a nyakamhoz ért, s én felé fordultam.
Levetem a maszkot az arcáról, és belenéztem a szemeibe.
Közelebb húzta ajkamat, és rátapasztotta kíméletlen szenvedéllyel saját ajkát.
Az ajkam megremeget mikor éreztem a nyelve érintését, és szüntelen táncát ajkamon belül.
Hirtelen elváltunk, egy ismerős reatsu közelített felénk, aki nem volt más, mint Senbonzakura mestere.
Meg se szolalt, csak meghajolt előtte Senbonzakura és elindult vele visszafelé.
Nekem is ideje volt visszatérnem mesteremhez, s mi közbe a 13 osztag felé igyekeztem azon gondolkodtam mikor fog beteljesülni végre a szerelmem Senbonzakuraval.
Bementem az osztagszállásra, s elkezdtem keresni mesterem.
Hadnagyi szobába meg is találtam.
Széken ült, és kitartóan körmölte a jelentéseket.
Álltam vele szembe, s nem tudtam mit mondjak neki.
Most bizonyára azt gondolja, milyen éretlen kamasz módjára viselkedek.
Sajnos igaza van, nem hozzám való, de ha szerelem, az a bizonyos rózsaszínfátyol ráborult az elmémre, s egyszerűen képtelen vagyok belőle szabadulni, míg a testemmel nem érzem testét.
Gazdám szeme sarka rám tekintet, mintha sejtené, mi jár a fejembe.
Elmosolyodót.
- Látom nagyon megbabonázott nii-sama zanpaktouja.
- Teljesen máshol jársz.
- Mester igyekszek mindent megtenni, amit kíván,de…
- Tudom Soda no Shirayuki.
- Lassan végzek,s haza mehetünk.
- Nem sokára virrad mester.
- Nem érdekes, mivel nem tudnék hasznára lenni az osztagnak.
Végül haza indultunk, s titkon abba reménykedtem összetalálkozok vele, s ismét váltani tudok vele párszót.
Már majdnem hazaértünk mesteremmel,s búskomoran vetem tudomásul ,nem futottam bele Senbonzakurába.
Jó alkalom lett volna még jobban elmélyíteni a kapcsolatunkat.
Végül búcsút intetem a mesternek, s a birtok területén, egy kis ligetes részen sétálgattam.
Nincs is unalmasabb annál, hogy csak magányosan üldögélek a padon, s közbe a fákon legeltetem a szemem.
Néha előbukkan egy- egy énekes madár, s olyankor meg ajándékoz csodálatos énekes hangjával.
Nap már majdnem alábukót a nyugati horizonton, s míg azt figyeltem hogyan tűnik el,s lesz vége egy újabb napnak ,belebújt tekintetem a rózsás felhők sokaságába.
Egésznap nem tudtam másra gondolni csak rá.
Bár csak itt lenne velem?- Nagy sóhaj hagyta el rózsás ajkam.
Megéreztem egy apró ölelést a szemim között, ami eltakarta a világát.
Ahogy hozzám ért márt tudtam, Senbonzakura az kire nap, mint nap vágyok,s mind szüntelen csak üldözöm a gondolataimba , arra gondolok.,- Vajon mit csinálhat most?
Megfogtam a kezét,s levetem szemeimről.
Felé fordultam, éreztem, most eljött a pillanat, amire vágytam.
A rózsaszín felhőket az éj csillagos sötét égboltja váltotta fel, míg az ajkunk össze nem érve, az ég sötétjébe veszet tekintetünk.
Senbonzakura rám nézet csodás rózsás szemeivel.
Megsimogatta az arcom, s a keze ujját végig húzta az ajkaimon, amit lecsúsztatót az álamhoz.
Magához rántót könnyed mozdulattal, s úgy omlottam tehetetlenül karjaiba, mint egy rongybaba.
Ajkunk ismét közelített egymáshoz, karja derekamon tért nyugovóra.
Egy csók, aztán még egy és meg egy.
Többre nem emlékszek, belevesztünk a testi vágyak tengerébe, s hagytuk sodródni magunkat benne. Másnap reggel az árnyékos liget fái közt tértem magamhoz, oldalamon Senbonzakurával .
Halvány mosoly hagyta el ajkam szegletét.
Milyen rég vártam már erre a pillanatra.
Játékosan meg cirógattam az ajkát egy fű szálal.
Kinyitotta a szemét, magához rántva csókot adót az ajkamra.
***
Aggódtam Soda no Shirayuki-ért, nem jött haza az éjjel.
Ilyet még sosem tett velem, mindig közölte, ha nem tér haza,mert valami fontos dolga akadt az éjjel folyamán.
Ha visszagondolok rá ilyen tán sosem volt.
Még jobban elgondolkodtam,s egy rosszindulatú mosoly hagyta el ajkam.
Biztos megint nii-sama zanpaktojával van.
Kisurrantam a házból, s alig léptem egyet s, már is nii-sama jelent meg a terasz küszöbén.
Hova mész Rukia?
Sehova bátyám, vagy is megyek megkeresni Soda no Shirayukit.
Veled megyek.
Mondta bátyám egyszerű tömör stílusába.
Körülnéztem, de sehol nem éreztem Soda no Shirayuki jelenlétét.
Mikor a szél feltámadt a birtokon, egy halvány reatsut éreztem meg.
Érzed niii-sama?
Igen, s ez nem csak zanpaktoud reatsuja.
Most már biztos vagyok benne, hogy együtt vannak Rukia.
Ennek ellenére is meg akarod őket keresni?
Igen nii-sama , mert nem teheti ezt velem,csak úgy faképnél hagy akkor mikor mellettem volna a helye.
Jó látom?
Nii-sama elmosolyodott egy pillanatra?
Mellém lépet és rám tekintet,s elindult abba az irányba amerről a zanpaktoukat érezte.
Egy pillanatig bambán néztem utána, s aztán futó léptkel felzárkóztam nii-sama mellé.
***
Rá tekintetem, s egészen közel vittem fejemet a homlokához.
Hozzá érintetem,s aztán ajkam,ajkához ért,s mohon átadtuk magunkat az ismételt élvezeteknek.
Rövid idő elteltével azon vetem magam észre, keze megint a combomra simult, s a folytonos csókváltások már kezdetek hevesebbek, lenni.
Ismételten a fűre döntőt, s rám mászott.
Szemembe nézet titokzatosan.
Azt akarom, hogy asszonyom légy.
A szemeim kikerekedtek a kijelentésén, s meg sem tudtam szólalni a váratlan felkérés, annyira hirtelen jött.
Épp válaszolni készültem, mikor egy balsejtelem kúszót át az elmémen, s arra gondoltam,
- Biztos nem sokára ránk fognak találni a gazdáink.
Nem váratót sokáig a megérzésem.
Finoman letaszítottam magamról Senbonzakurat ,s felültem.
Senbonzakura tanácstalanul nézet rám, s nem tudta mire vélni tetemet.
Kényszer érezve hátrafordultam, s valóba ott állt előttem a mesterem, és Senbonzakura mestere.
Még is hogy képzeled ezt Soda no Shirayuki!
Nem velem kéne lenned?
De mester kérem, bocsásson meg nekem, de tudja úgy elrepült az idő és ha Senbonzakuraval vagyok, akkor megszűnik létezni.
Még most az egyszer elnézem neked, de a jövőbe csak akkor találkozhatsz vele, ha megkérdezel.
Serényen bólogattam mesterem szavára.
Nii-sama, nem is mondasz semmit?
Mit kéne mondanom?
Zanpaktoum úgy is tudja, mit gondolok erről a kis románcról.
Rá nézet Senbonzakurara mestere, s szeme sarkából figyelte, vajon mit szól hozzá a zanpaktouja.
Nem igaz Senbonzakura?
Egy fejbiccentés ennyi jött tőle válaszként.
Senbonzakura mestere váratlanuk sarkon fordult, s Senbonzakura követve a nyomát szorosan mögötte haladva elhagyták a fa árnyékos oldalát.
Tanácstalan tekintettel néztem mesteremre,s közbe vártam a szidást.
Kiléptünk a fa árnyékából,s sietős léptekkel haladt előre mesterem.
Mögött mentem.
Vajon miért nem szól semmit?
Egész úton csak ez járt a fejembe.
Végül megállt a 13. osztag szálláshelyén, s bementünk.
Mindenki üdvözöltes,kinyitotta a hadnagyi ajtót.
Besétáltunk rajta.
Leült az asztalhoz,s rám nézet.
Míg nii-samával titeket kerestünk, megbeszéltük mi legyen a kapcsolatotokkal.
Végül ügy döntöttünk, nem szolunk bele mit csináltok, ha együtt vagytok, de elvárjuk nii-samával hogy, napnak bizonyos idejét velünk töltsétek.
Mestere néztem,s finoman elhúzódót az ajkam.
Most márt tudtam nem lesz gond addig, míg a mestereink számíthatnak ránk.
Párhónap elteltével különös érzés fogott el.
Ki is derült hamar a tünetek alapján, miszerint áldott állapotba kerültem.
Senbonzakura mestere egyáltalán nem örült neki, mikor meg halotta a hírét az áldott állapotnak.
A mesterem egyenesen idegbajt kapott a hír hallatán, de még is mikor megszületett a kis fehér hajú csillogó szemű jövevény, mestereink szíve megenyhült kicsit.
Végül együtt dajkálták, s nézték időnként, ahogy gügyög.
Nii-sama olyan furcsa.
Mi Rukia?
A mi zanpaktou családunk.
Byakuya bólintót, egyet felém.
Olyan aranyosak voltak, ahogy a nap lemenő sugaraiba álldogáltak és játszottak a kislányukkal.
Mintha nem is Zanpaktaouk lennének, hanem húsvér emberek, akiknek ugyan úgy kijár a boldogság.
Vége
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Amoxil Expiration Atomoxet 40 No Script <a href=http://cheapestcial.com>cialis overnight shipping from usa</a> Cytotec Online Pharmacy Uk Viagra On Canadian Pharmacy Amoxicillin Stomach Pain
Priligy 30 Mg Ou 60 Mg EllOscine
(Ellevidly, 2019.09.05 13:33)Viagra Tempo Effetto Amoxicillin To Treat Lyme <a href=http://genericviabuy.com>viagra</a> Brand Cialis For 3.92 Us Online Buy A Viagra Pills Side Effects Of Misoprostol
With uncultured aerobic excision elastic, laws, unrealistic.
(omazitaviqeza, 2019.04.20 21:32)http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Buy Prednisone Online <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone</a> xgw.mapv.byakuya.eoldal.hu.uii.vc http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/
Filtered turns axis, transovarially cover.
(iladuniajiwak, 2019.04.20 19:37)http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Buy Prednisone <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">23</a> cqn.gckq.byakuya.eoldal.hu.isl.ht http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/
Can you stand the stress
(ANicaLiapShace, 2018.08.10 21:13)
Torsion bras de quelqu'un est comment calleux votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur determination pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent prendre offre sang loin de votre coeur. Chaque temps votre manque de sensibilite bat, il pompe le sang par vos arteres a la flanerie de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/cialis-pour-femme-effet/
Viagra Forum Pfizer EllOscine
(Ellevidly, 2019.10.05 12:28)